TDK-t írtam, és első lettem. Közkincsé teszem. Le van védve, úgyhogy ne COPY-zd kérlek, vagy kérj engedélyt :) 5 részes. Íme az első....
Már az ókorban is hamar felismerték az athéni görögök, hogy a túlzott vagy magas adók a polgárok elvándorlását eredményezi, olyan helyekre, ahol alacsonyabb az adó mértéke. Ennek megállítása érdekében próbálták alacsonyan tartani a közpolgárok adóterheit. Sőt, a bevándorlóknak még ennél is kedvezőbb adófeltételeket szabtak; mindösszesen 2 %-ban határozták meg a behozatali és kiviteli adókulcs mértékét. Magasan tartották azonban a kereskedőkre kirótt adókat (különös figyelmet fordítva a hajók rakományainak megadóztatására). Természetesen az ember leleményes, így hamar megjelentek az adómentes kikötők, ahonnan már szárazföldön folytatódott a szállítás, amelyek még így is alacsonyabb költségekkel jártak. A dörzsöltebb hajós-kereskedők az árut már egy közeli szigeten átadták a vevőnek, így kikerülve mindenféle adó megfizetését, majd illegális utakon kerültek a rendeltetési helyükre. Lényegében ezeket tekinthetjük: az első adóparadicsomoknak.
A középkorban kezdték felfedezni az adóztatás jótékony pénzügyi hatását ezért újabb és újabb adónemek születtek. Voltak azonban „lázadó” csoportok (pl. a nemesség), amelyek alacsonyabb mértékű adót „harcoltak” ki és ezzel természetesen növekedett az adott terület lélekszáma, akik potenciális jelöltek voltak adók megfizetésére, s ezzel növekedtek az adóbevételek. Eközben például India egyes részei szó szerint elnéptelenedtek, a hatalmas adók miatt.
A középkorban az egyház is elegendő hatalommal, megfelelő intézményrendszerrel, valamint „ráhatással” rendelkezett ahhoz, hogy tized formájában saját javára adót szedjen. A világi adóztatást is elismerték:
"Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!" (Mk, 12,17 .)
Európában a nemesi adómentesség jelensége után hamarosan megjelent a kiváltságos városok intézménye (melyek egyfajta autonóm városként „üzemeltek”). Gyakorlatilag ez együtt járt a teljes vám és adómentességgel.
Amikor az adó első formái megjelentek, egy új fogalom született meg: adóelkerülés. Egyértelműen következtethetünk tehát arra, hogy az adóelkerülés gondolata nem modern korunk vívmánya, hanem nagy múltra tekint vissza.
Magyarországon az állami adók 1848 előtt nem játszottak meghatározó szerepet (a legfőbb bevételi források az állami birtokokból származtak). Jellemző adók voltak még a bányák után fizetendő illetékek, a vám és só jövedelmek (harmincad), városi földadó, postából származó jövedelem.
Magyarországon az adóról szóló első feljegyzéseket Károly Róbert dekrétumában találhatjuk. Ő igyekezett pótolni a pénzhamisítás fellendülése miatt kiesett jövedelmet a kamara haszna nevű adóval (lucrum camerae). A kapuadó szedés szintén az ő nevéhez köthető. Az adó mértéke a történelem folyamán egyre csak nőtt és nőtt.
Mátyás uralkodása alatt 1, 3 majd szükség esetén 9 forintra emelkedett az adó. Hadviselési költségekre is szedtek adót (subsidium). Később a Lucrum camerae és a Subsidium nevű adónemet összevonták. A Subsidiumot 1715-ben felváltotta később a hadiadó.
A nemesek - mint már szó volt róla - nem fizettek adót; esetleg az országgyűlés határozhatott, úgy hogy „rendkívüli estekben” pénzben és egyéb javakban járuljanak hozzá a hadi kiadásokhoz. Kezdetben alanyi-nemesi jogon járt az adómentesség (függetlenül attól, hogy csak név szerint volt nemes, és birtoka sem volt!). A 15. század elején azonban minden nemes, aki szabad királyi városban lakott, már adóköteles volt. A személyi adómentességet felváltotta a nemesi tulajdonban lévő úgynevezett allodiális (hűbéri kötelékekkel nem terhelt feudális birtoktípus) javak adómentessége. Azonban amit már a jobbágyok béreltek a nemesi birtokokból, az az adó hatálya alá esett.
Ezekből az első adó jellegű közterhekből alakult ki Magyarországon az adórendszer.
1849-ben már Magyarország közigazgatása közvetlenül a bécsi kormány hatáskörébe tartozott, és ennek „áldásos” hatását az adókban is érezhettük. 1875-ig négy fajta közvetlen adó létezett: házadó, földadó, jövedelemadó, és személyes kereseti adó.
1875 végén újabb és újabb adókat hoztak be: vadászati, szállítási és lőfegyveradó. Valamint egy újabb csoportot alakítottak ki: fényűzési adó. Itt fizetni kellett a cseléd, kocsi és –lótartásért. Virágzott a korai kaszinó is, és jelentős bevétel származott a tekeasztalok és játékhelyiségek után fizetett adókból.
A mai magyar adórendszer az 1987-88-as adóreformmal kezdődött. Azt megelőzően a szocialista tervgazdaságban megkülönböztették a lakossági és a vállalati adórendszert, illetve adózatást (a vállalatok által fizetett adók alkották a közbevételek fő oszlopát, a lakossági adók elenyésző hányada mellett).
Az adóreform során bevezették a magánszemélyek jövedelemadóját és ezzel a lakosság nagy része potenciális adóalannyá vált. Emellett kialakult a mai, a hozzáadottérték-adóztatáson alapuló összfázisú általános forgalmi adó rendszere. Megszületett a mai társasági adó elődje a vállalkozási nyereségadó is.
1990-ben az Országgyűlés megalkotta az adózás eljárási szabályait rendező jogszabályt, az adózás rendjéről szóló törvényt valamint az illeték és helyi adó törvényt.
1991-ben a vállalkozási nyereségadót felváltotta a társasági adó.
1992-ben az Országgyűlés ismét új ÁFA törvényt fogadott el;
1993-ban megalkották az első Jövedéki adó törvényt.
1995-ben megalkották a ma is hatályban lévő SZJA törvényt, vámtarifa törvényt.
1997-ben megszületett a jelenleg is hatályban lévő jövedéki adóról szóló törvény, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény, továbbá a társadalombiztosításra vonatkozó törvények.
2002-ben bevezették az egyszerűsített vállalkozói adót. 2003-ban az Országgyűlés új adózás rendjéről szóló és új jövedéki adó törvényt fogadott el.
2004-ben megszűnt a fogyasztási adó, és hatályba lépett a gépjárművek vonatkozásában a regisztrációs adó.
2004. május 1-jén, az EU csatlakozással számos adótörvény változott:
- Az ÁFA-törvénybe beiktatásra kerültek a közösségen belüli értékesítés és beszerzés szabályai,
- A Vámtörvény hatályát vesztette, az új vámjogi szabályozás alapját a közvetlenül alkalmazandó Közösségi Vámkódex jelenti,
- hatályba lépett a Közösségi Vámkódex végrehajtásáról szóló törvény, valamint a Vám- és Pénzügyőrség szervezetét szabályozó új törvény
Az offshore szó angol szó: jelentése parttól távol fekvő vagy part menti. Az offshore cégek gyakorlatilag olyan vállalkozások, amik a bejegyzett országban nem végeznek semmilyen gazdasági tevékenységet, így üzleti szempontból inaktívnak minősülnek, külföldinek számítanak. A 60-as évek óta egy plusz tartalommal bővült a szó értelmezése: egy olyan vállalat, amely adminisztratív és vezetési funkción kívül más gazdasági és egyéb tevékenységet a bejegyzés szerinti országban nem végez.
Az, hogy egy offshore cég szabályosan és legálisan létezzen egy adott országban, az ott irányadó és alkalmazott adórendszer teszi lehetővé. A vállalkozások számára kedvező adókörnyezetet tax haeven-nek vagy adóparadicsomnak nevezzük.
A Szovjetunió létrejötte után attól tartottak, hogy az Amerikai Egyesült Államok az ott lévő orosz letéteket, javakat lefoglalja, ezért Londonba telepítette át azokat. Ekkor alakultak ki azok a szabályok, amelyek lehetővé tették, hogy egy országban a különböző bankok és letétkezelők más szabályok alapján működjenek, mint a többi.
A Szovjetunió ugyanis garanciát kért: az angol állam nem adóztatatja meg, és nem adhatja ki vagy kobozhatja el a Szovjetunió által angliai bankokban elhelyezett betéteket.
Az 1960-as években sok ország fizetésimérleg-válsággal küszködött, aminek következtében ezen országok liberalizálták a szabályozásokat.
Az 1970-es években lezajlott olajválságok felborították a világ pénzügyi egyensúlyát. Az olajtermelő országok hatalmas tőke plusszal rendelkeztek, míg az olajfelhasználóknak nem volt likvid tartalékuk ezért hiteleket vettek fel. Majd csökkent az olajtól való függés, hiszen a magas olajárak mellett olcsóbb volt pl. az északi-tengeri olajat is kibányászni.
A világ pénzügyi rendszerében még mindig nagy mennyiségű szabad tőke áramlott, és próbálták átcsoportosítani oda, ahol nem akadályozták őket a különféle szabályozások és felügyeletek.
Egy idő után már nem csak a bankszektor gondolkodott offshore-ban, hanem a termelő és szolgáltató szervezetek is.
„Az offshore pénzügyi centrumok látványosan terjednek. Tőkéjüket tekintve az éves növekedés elérte a 6,4%-ot, 1992-1997 között 3,5 trillió USD-ról 4 trillió USD-ra nőtt a kezelt vagyon nagysága. 1997 végére a világ összes, határon átnyúló tőkeműveletének 54%-át az offshore területek végezték. Az ENSZ Offshore Fórum véleménye szerint 1998. december 31-én 55 offshore pénzügyi szolgáltató centrumban összesen 4051 bank és 2 473 820 nemzetközi üzleti cég és mentességet élvező vállalkozás működött. A területek szerinti megoszlás: Afrika és a Közép-Kelet: 7 centrum, 256 bank és 211 000 cég, Ázsia és a Csendes-óceán térsége: 13 centrum, 760 bank, 717 120 vállalkozás, a karibi-térség és Latin-Amerika: 21 centrum, 1774 bank, 919 800 vállalkozás, Európa: 14 centrum, 1261 bank, 625 920 vállalkozás.”[1]
Az offshore elkezdett specializálódni. Volt, ami a bank és biztosító szektorra szakosodott, míg más területek az ingatlanokban utaztak. Megfigyelhető azonban, hogy míg a „régi” hagyományos offshore centrumok nemzetközi szabályozásokat vezetnek be, addig újabb szigetállamok szállnak be „offshore szigetnek”. Akár a GDP-jük 40-50%-a ezen tevékenységből származik.
Versenyhelyzet alakul ki a nemzetállamok között. Amelyik nagyobb kedvezményt ígér a pénzügyi szolgáltatóknak, amelyik nagyobb titkosságot biztosít a tőketulajdonosnak, az a versenyben az élre kerülhet.
Mikor érezhetjük magunkat az adózás területén mennyországban, avagy tax heavenben?
A tax heaven országokban gyakorlatilag paradicsomi állapotok uralkodnak az adózás területén. Nézzük ezen állapot elérésének minimális követelményeit:
- Kedvező adózás: az offshore cégnek ne kelljen nyereségadót fizetnie, vagy csak nagyon alacsony mértékűt, illetve egyéb adókat is csak módjával.
- Fejlett infrastruktúra: kifogástalan telekommunikációt, postai szolgáltatást, magas szintű bankrendszert, jó közlekedést, széles szakértői hátteret nyújtson.
- Rugalmasság: a cég vagyona bármikor, bármely célra, a haszonélvezők akarata szerint könnyen és gyorsan felhasználható legyen.
- Széleskörű diszkréció: a cég haszonélvezőinek adatait kezeljék bizalmasan.
- Biztonság: jogi garanciák biztosítsák a haszonélvezők teljes körű, korlátozás nélküli rendelkezési jogait a cég vagyona felett, mégpedig maximális politikai stabilitás mellett.
- Minimális bürokrácia: ne kelljen bonyolult könyvviteli követelményeknek megfelelni, mindenféle hivatalos bevallások, jelentések, kimutatások készítésével bajlódni. Mindazonáltal az üzleti életben szükséges hivatalos igazolások zökkenőmentesen, gyorsan beszerezhetőek legyenek
Ha mindezek adottak, adóparadicsomról beszélünk, és már csak válogatnunk kell a helyszínek között.
Számos olyan ország van, ahol semmilyen adó nem vonatkozik az offshore cégekre.
Ezeket hívjuk no tax heaven-nek. Bahamák, Belize, Bermuda, Brit Virgin Szigetek, Dominikai Köztársaság, Kajmán szigetek, Cook szigetek, Gibraltár, Jersey, Man szigete, Marshall szigetek, Mauritius, Seychelles
Néhány országban nincs adó a külföldi jövedelmekre. Ezt hívjuk zero tax heaven-nek. Hong Kong, Írország, Panama, Szingapúr.
Alacsony adó van a következő országokban. Ciprus, Dubai, Egyesült Királyság, Holland Antillák, Liechtenstein Luxemburg, Málta, Svájc.
USA - Low-tax heaven: Arkansas, Delaware , Florida, Kalifornia, New York, Oklahoma, Utah, Washington D.C., Wisconsin, Wyoming
1. ábra: Adóparadicsomok elhelyezkedése
Forrás: http://www.tropicalsolutions.eu/locations.html
Az alacsony adózású országokat kissé bürokratizált cégbejegyzés jellemzi. Az adott országban bejegyzett belföldi gazdasági tevékenységet végző társaságokhoz képest sokkal kedvezőbb nyereség-, jövedelem- és vagyonadót vetnek ki az offshore gazdálkodókra. Az osztalékadó tekintetében teljes mentességet élvezhet vállalkozásunk.
A területi alapú adórendszerek: adott ország regionális politikájától függ nagy részben.. A kiemelt fejlesztésre szánt területeken letelepedő társaságok teljes adómentességgel vagy jelentős kedvezményekkel például központi támogatások igénybevételével végezhetik tevékenységüket. (pl közterhek, vámok, foglalkoztatási költségek). Gyakorlatilag hívhatjuk őket szabadkereskedelmi és gazdasági övezeteknek.
Az onshore adóközpontok olyan országok, ahol nincs jogszabályi előírás, nincs jogszabályi keretek közé beszorítva az offshore szabályozás, de jellemző rájuk az offshore stílus jegyei: alacsony nyereségadó, új típusú magasabb százalékú adókedvezmények. Így ezen országok potenciális jelölté válhatnak offshore cég bejegyzéséhez. Ide sorolandók a kettős adóztatás elkerülése érdekében kiemelkedő számú egyezményt aláíró országok is.
szakadt rólunk a víz
Na és vennem kellett még fülbevalót. Bizsu boltba, lila fülbevalót megtalál... Örül... Anyu kifizet ... Anyu szintén örül, bár nem természetes a mosolya... rögtön fel kellett próbálnom már az üzlet előtt a fülembe raktam. Anyunak odaadtam a fülbevaló végét (is műanyag vacak), erre anyu eldobta mert azt hitte, az nem kell... Földön keresés... Megtalálás... Az én mosolyom se őszinte már... De kárpótól, hogy a fülembe van. Gondom csak egy: ez bizsu, az én fülem és a bőrőm csak az aranyat bírja (drága egy csaj vagyok :)). 3 óra mulva már kezdtem allergiásodni, úgyhogy ki kellett vennem. De egy versenyen is max ennyit lesz a fülembe úgyhogy nem nyafogok, kibírom. A pontozók X-jeiért mindent! Az első verseny, amin indulunk olyan február elején lesz. Szólni is kell Laci bácsinak. Remélem jövő héten már tud jönni az Oktogonba. Ha nem, akkor Máténak kell szólnunk, meg versenykönyvet is kell intézni.
Mára ennyit. :) Ja és éljen Bakó Gábor, ugyanis szegényre rájár majd a rúd, ugyanis Bakó-táncbérletet kaptam karácsonyra, úgyhogy most már nem csak szombaton kell elviselnie a botladozásaimat! :)